A jóga nem sport és nem is egészségmegőrző gyakorlat. A jóga alapvetően egy spirituális irányultságú rendszer. Ezt leginkább az egymás testvértudományának tekinthető jóga és ayurvéda kapcsolatából tudhatjuk meg. Tulajdonképpen a kettőt egymással összefüggésben kellene tanulmányozni, mivel ayurvéda és jóga egymás kiegészítői. Egy tőről fakadnak, együtt is fejlődtek ki, ellenben végcéljuk más. A jóga alapvetően a spiritualitásra koncentrál és az emberi és az univerzális tudatosság egyesítését, az uniót, amiről már korábban szó volt, tűzi ki célul. Ezen az úton csak előkészítés a hatha jóga, a fizikai gyakorlatok, az ászanák, a pránayáma és a meditáció. Ezek mind csak eszközök a magasabb cél elérése érdekében, az egészségjavító hatás csak úgymond melléktermék, de nem a fő cél. Klasszikus értelemben a jóga nagyon is aszketikus rendszer, ahol nagy szerepe van a világtól való elvonulásnak és befele fordulásnak. Ezzel szemben az ayurvéda jóval inkább a mindennapi ember tudománya, mivel itt az elsődleges szempont a test karbantartása és az egészség megőrzése, vagy a már kifejlett betegség gyógyítása. Itt a fizikai gyakorlás, amit mi manapság jógának tekintünk, valóban megelőző jellegú.
Na most, egy mai „jóga óra” óhatatlanul ennek a kettőnek a keveréke kell, hogy legyen. Az ember , aki hétközben komoly menedzser, köztisztviselő, vagy egyéb szellemi munkát végez és irodában éli meg családban a mindennapjait, nem lehet aszkéta. Neki másra van szüksége, és ebben is segít a „jóga óra”, pláne ha az ayurvédikus elvekkel kombináltan alkalmazzuk. Viszont a jóga alapvető karakterét egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk. Pláne, hogy a befele fordulás és az önmegfigyelés nemcsak az aszkétának válik javára, de számunkra is hasznos lehet. A jógaóra tehát nem sport, mivel nem az az elsődleges feladata, hogy „jól megmozgasson”, noha ez is megtörténik közben. Tehát más elvárásokkal kell bejönni a jógaterembe mint egy edző-, fitness, vagy táncterembe. A modern jógaóra egy testmozgással egybekötött magas szintű mentális és pszichológiai gyakorlás, legalábbis az én olvasatomban. Én ezt próbálom nektek az óráimon átadni, de ehhez a tanulók belső közreműködésére is szükség van. Ha a gyakorlás közben meg tudod valósítani ezt a befele figyelést, elsődlegesen a légzésedre illetve a mentális történéseidre való figyeléssel, akkor következhetnek be a jóga pozitív hatásai, a stresszoldás és a testi-lelki méregtelenítés.
Először meg kell figyelned illetve meg kell tanulnod megfigyelni a gondolataidat és az érzéseidet. Meg kell tanulni azt, hogy hogyan tudod csak szemlélődőként figyelni a saját belső történéseidet. Mert különben az történik, ami hétköznapjaink automatizmusa, hogy 'Cogito ergo sum', vagyis 'Gondolkodom tehát vagyok'. Az ember teljes mértékben azonosul a gondolataival és az érzelmeivel, és sokszor szenved, mentális stressztől, gondolattolulástól, vagy szenveleg a rossz hangulataitól. De sajnos még a pozitív gondolatok vagy érzések, például az optimista tervezgetés, vagy a lelkesült mentális felpörgetettség is járhat fizikai stresszel, ami alvatlanság vagy izgatottság formájában jelentkezhet. Lehet mondani, hogy de ettől ember egy ember. Igen, ez is igaz, de azt se feledd, hogy van ennél még több is, amit kár lenne kihagyni. Ugyanis, ha mindig azonosulsz a gondolatokkal meg az érzésekkel, akkor valószínűleg sosem tudsz majd éppen a jelen pillanatra odafigyelni. A gondolatok és az érzelmek rendszerint a múltba vagy a jövőbe repítenek. De ha mindig csak ezek mentén definiálod magadat, akkor egyszerűen csak a jelent hagyod ki, pedig az élet egymást követő jelen pillanatok sorából áll. Elmegy melletted a saját életed. A jóga viszont megtanít a jelenben maradni.
A modern jógaórán is fontos, hogy a lélegzésre (lélek-zésre, a lélek létezésére) figyelj és ezen keresztül arra az éltető energiaáramlásra, ami folyton ott lüktet benned. Igen ez a prána. Az életenergia. Ezt a tanítványaimmal úgy szoktam megértetni, hogy megkérem őket, rázzák teljes erőből a kezeiket, mintha el akarnák dobni azokat maguktól, a test mellett le és föl haladva. Ezt megcsináljuk háromszor, aztán hirtelen arra kérem őket, hogy a mellkas előtt fordítsák egymás felé a tenyereket, és most hagyjanak abba minden mozgást. „No, most figyeld meg, történik-e valami a két tenyered között?” És szokott. Kedves olvasó, próbáld ki magadnak is, ha még nem ismernéd.
A tudatosság pedig ott kezdődik, hogy egyrészt megfigyeled a belső történéseket, azokról lassan leválsz és csak megfigyeled a lélegzésen keresztül a finom belső energiaáramlásokat. Ez az igazi jógagyakorlás. De ehhez az kell, hogy minden energiáddal erre figyelj, belül és kívül is lecsendesedj. Kerülendő a beszéd, mert azzal is energiát vesztesz, ráadásul ez zavaró, kizökkented önmagadat és másokat is a figyelemből, a fegyelemből. Továbbá, ezért kell a pózokat is hosszabban megtartani, hogy ez az elmélyült állapot egyáltalán megvalósulhasson.
A mozdulatlanság viszont nem jelenti azt, hogy közben az izmok nem dolgoznának. Az izmok ilyenkor is feszülnek, hosszanti nyúlásról és izometrikus gyakorlásról van szó. A többi sport, de még rendszerint a mindennapi tevékenységeink is általában izotónikus mozgásnak tekintendők. Ilyenkor az izom hirtelen összehúzódik, majd elernyed. Az izmok rövidülnek és a test feszesebbé, erőssé, de merevvé válhat. Gondoljunk csak a testépítőkre, vagy a nagyon muszklis pasikra, akiknek nehéz a fejük fölé emelni a karjukat. De ilyen az is, ha futunk, például a villamos, a busz, vagy a főnök után egyik irodából a másikba, vagy amikor hirtelen felállunk egy székről az iskolában, vagy ha súlyokat emelgetünk, meg egyáltalán repetitív, ismétlődő izomösszehúzással járó mozgást végzünk. Ezeknek helye van a jógában (lásd napüdvözlet és bemelegítések), de a jóga alapvetően izometrikus gyakorlás. Itt az erő egy póz megtartásából ered. Ilyenkor nem csak az izom egy pillanatnyi rövidüléséről van szó, hanem arról, hogy megnyúlik az izom és körülötte a szövet is, és egyidejűleg az összes kapcsolódó izom tónusba kerül. Vagyis egyszerre minden környező izom és szövet dolgozik és erősödik, nem csak egy izomcsoport. Ezért van az, hogy a jógi test, bár tipikusan nem „kigyúrt”, sőt inkább nyúlánk és szálkás, mégis hatalmas erőkifejtésre képes.
És hogy jön ide a spiritualitás? Hát úgy, hogy egy laza, de erős testben - az erősnek tűnő (muszklik, hatalmas bicepsz), ámde feszes merev testtel szemben-, könnyebben, szabadabb úton áramolhat az a bizonyos életenergia, a prána. És ha szabadabban áramlik a prána, akkor egészséges lesz a test, nem lesznek benne energiahiány vagy blokk miatt kialakult betegségek, és kialakulhat az ókori latin ideál, Mens sana in corpore sano, vagyis az egészséges testben ép lesz a lélek is.
A modern jógaórán tehát , ha csak azt tapasztalod, hogy tartjuk a pózt, azzal is rengeteget dolgozol és még közben a mentális munkához is megteremtődik a belső csend, amelyben kicsit megpihenhetsz és megélheted a jelen pillanatot, a legnagyobb csodát, egyszerűen, hogy létezel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése