Yoga, Ayurveda and acro yoga in Budapest - classes, philosophy also in English

2010. június 9., szerda

Végre meleg van, de már megint morgunk - yamak, niyamak

Annyi ideig volt már tél, hogy mindenki szenvedett tőle. A tavasz szinte kimaradt, de most két napja itt a kánikula. És hát persze, hogy akik eddig a hidegre panaszkodtak azok most ugyanezt folytatják, csak a melegre hivatkozva. Jajjj, de nehéz hogy mindenkinek jó legyen.

És akkor most hogy jön ehhez a jóga? Csak éppen eszembe jutott a raja jóga nyolc lépcsője (ashtanga), talán majd egyszer ezt is bővebben kifejtem. De most itt csak egyelőre legyen annyi elég, hogy a tradíció szerint a jóga nem ott kezdődik, hogy elkezdünk egyre drágábbért jógaórákra járni és ott jól megnyújtjuk magunkat. Nem, ez sorrendben csak a harmadik. Már nem a drága jóga, hanem az ászanázás:) No, de látom mégiscsak egyszerűbb lesz, ha gyorsan idebiggyesztem a 8 lépcsőt (ashta-nyolc, anga-ág vagy fokozat, lépcső, tehát az astanga nemcsak egy modern irányzat, hanem alapvetően a Patanjali által lefektetett rendszer szankszrit neve):


1. yama - amitől tartózkodni kell
2. niyama - amit követni kellene
3. asana - pózok, lényegük, hogy elérjük a sthiram sukham asanam állapotot, vagyis magyarul egy "stabil és kényelmes testhelyzetet", vagyis tulajdonképpen, hogy megtanuljunk ülni előkészítve magunkat a meditálásra
4. pranayama - nem, nem légzéskontroll! az egy buta félrefordítás. Jaj, erről külön bejegyzést kell majd írnom, de röviden csak annyit, hogy a prána tulajdonképpen az életenergia ami kitölti a fizikai testünket és ami a halállal elszáll. Prana+ayaama (nem pedig yama, ami valóban kontrollt jelent!) pedig annyit tesz, hogy ennek az energiának az időben és térben történő megnyújtásáról, kiterjesztéséről, vagy csökkentéséről van szó. Másképpen fogalmazva a pranayama segítségével a gyakorló megtanulhatja, hogy az emberi kereteit, a fizikumát kitöltő energiákat miként lehet aktiválni és szabályozni és ezáltal finoman érzékennyé válhat a kozmoszban és az önmagában megjelenő magasabb szintű energiákra.
5. pratyahara - az érzékszervek visszavonása, befele fordulás, a külső zavaró tényezők kizárása
6. dharana - koncentráció, a figyelem összpontosítása
7. dhyana - meditáció, vagyis amikor az előbbi koncentrációt minden zavaró gondolat felbukkanása nélkül fent tudjuk tartani
8. samadhi - a leírhatatlan csoda, amikor rátalálunk és egyesülünk a bennünk lévő istenivel, a valódi yoga, vagyis egyesülés.

No, így első nekifutásra nem is rossz. Én szeretem felfedezni a dolgokban a logikát és ez itt nagyon egyszerű. Nos tehát az első két pont úgymond erkölcsi szabályok, vagy inkább mondjuk úgy, hogy olyan ősi megfigyeléseken alapuló javasolt magatartásformák, amelyek az embert természetesen a boldogsághoz vezetik. Tehát nem vallási dörgedelmek, hanem szó szerint Mentál és Higiénés előírások. (Persze biztos nem véletlen, hogy nagyon hasonló ehhez a rendszerhez a tízparancsolat szövege is. Csak itt a megszegésükért nem fog minket tüzes villával döfödni az ördög a pokolban, maximum nem érjük el az emberi potenciálunk csúcsát. Ezért is mennyivel szimpatikusabb nekem a jóga, mint a vallások.)
A 3. és 4. pontok praktikus mindennapi gyakorlatsorokra utalnak, míg az 5-7. pontok a belső történésekre és a figyelmünk megedzésére vonatkoznak. Az utolsó pont pedig a csúcs, de hát erről végképp nehéz írni, hisz Patanjali is itt teszi le a "tollat", mert elmondhatatlan az a csoda, amit tapasztal.

No, de akkor vissza a melegre meg a yamakra és niyamakra. Megint előbb egy gyors összefoglalás.
Yamak:
  • ahimsa - erőszakmentesség, az élet bántalmazásának minden formájától való tartózkodás
  • satya - igazmondás, vagyis tartózkodás a hamisságtól
  • asteya - a lopástól való tartózkodás
  • brahmacharya - érzékiségtől való tartózkodás
  • aparigraha - nem kötődés, vagyis a mohóság, sóvárság kerülése
Niyamak:
  • sauca - tisztaság
  • santosha - megelégedés
  • tapas - önfegyelmezés
  • svadhyaya - öntanulmányozás
  • ishwara pranidhana - az Isteni tisztelete
 No és igen, végre megérkeztünk, pontosan erről van szó, hogy a meleg kapcsán a santosha, vagyis az elégedettség  tanácsa jutott az eszembe. Tehát ez itt a jógában egy jótanács, egy követendő magatartási minta, amely által állítólag boldogabbá válhatunk, és hát gondoljuk meg milyen igaz is ez.
Mindig ezzel a sok nyavalygással tulajdonképpen annyi energiát fogyasztunk el. Ha más nincs, akinek panaszkodjunk, akkor is legalább magunkban általában sóhajtunk, vagy netalántán befele vagy félig hangosan még káromkodunk is egyet. Csak elég, ha az ember egy kicsit is magára figyel (negyedik niyama, öntanulmányozásnak is jó:) és megérezhető, hogy mennyi energia megy el. Ahogy kimondtuk a káromkodást, sokan azt mondják, hogy megkönnyebbülnek, de valójában ezzel csak növelték maguk körül a feszültséget. Még állítólag aurafotózással azt is kimutatták, hogy a bosszankodó, sóhajtozó vagy káromkodó, egyszóval az elégedetlen ember aurája megváltozik. De hát ehhez nem kell nagy tudomány, magunk is érezzük, hogyha valakinek így "elrobban az agya" vagy csak simán sopánkodik, akkor természetesen menekülni kívánunk a közeléből.

Így hát hasznosabb a megelégedés, mindig azzal ami éppen van. Ez egyszerre abban is segít, hogy a jelen pillanatot megéljük, annak minden ajándékát elfogadjuk.
De hát a napsütésráadásul nagyon jó, és energizáló, élvezzük hát minden áldását.

Én meg most végképp nagyon meg vagyok elégedve, hogy végülis csak sikerült egy bejegyzésben viszonylag tömören összefoglalni a jóga nyolc lépcsőjét. Santoshhhhaa!!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése